Kikötözte a székéhez, majd bekötözte a száját, és munkához látott. Nem akart vele sokat időzni, ezért gyorsan cselekedett. Levágta róla az inget, s a nadrágot is szétrántotta rajta. Az első feladat az volt, hogy felébressze a még mindig ájult kapitányt,s már tudta, hogyan.…

Felnézett a fényesen ragyogó kék égre, s egy pillanatra újra élte a napot, amikor megismerkedtek. Szombat volt, s a vásár napja, ugyanily rekkenő meleggel, a piactér akkor is telve volt emberekkel, kofákkal, akik portékájuk kínálták egymást túlkiabálva, s tarka-barka…

Volt egyszer egy kisfiú, aki sohasem hitt magában…   Volt egyszer egy kisfiú, aki sohasem hitt magában…   Talán…így kellene kezdenem ezt a történetet. És talán…így is kezdem…  …

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, valahol messze az emberektől, érintetlenül, egy gyönyörű kis erdő, közepén egy szép kis tisztással,ami tele volt szebbnél-szebb virágokkal. Tavasszal, a kis rét olyan tarka volt, mintha egy kissé kótyagos piktor telepingálta volna zöld…

Van,amikor a gondolatok sotet szoveveyne olyannyira magaeva tesz, hogy mar nem tudod, hol van valosag es kepzelet kozt a hatar...talan en sem tudtam ,mikor ezt irtam..talan megis..olvasd e sorokat fenntartassal,...s aztan donts kedved szerint:)  Emlitettem ,mar, hogy neha az a legjobb, ha az…

" A barátok Isten bocsánatkérései a családunkért " Azt hiszem ,ez a vicces kis idezet nagyon is igaz, es jobban meggondolva..talan nem is olyan vicces..  Nagyon sok emberrel talalkoztam mar eletem soran, es sok emberrol sokmindent tudtam meg...Kozuluk igazan keves volt azok…

 Egyszer volt, hol nem volt,heted-hét határon is túl, a La-Manche csatornán innen és túl...Élt a Szépség a és a Szörnyeteg. Nem a szemed csalt meg, valóban innen és túl...innen élt a Szörnyeteg, s onnan a Szépség.. Kérdezed, hogy találtak egymásra?...Egy jó tündér…