Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerelmes pár: Breki és Adri. Életüket boldogan élték, a kapcsolatokban megszokott civódásokkal, nevetéssel, és sok boldogsággal. Nagyon szerették egymást, néha ez nem volt olyan egyszerű. Kitartottak egymás mellett, igyekeztek megoldani a problémáikat, mert tudtak, csak egymásra számíthatnak, nincs más az életükben, akiben igazán megbíznának, s akit igazán szeretnének.

Tudták mindketten, bármi történjen is, a másik mindig ott lesz, és nem fogja hagyni, hogy baja essen. Néha ez a hit megingott, mert voltak olyan dolgok, melyeket nem tudtak megemészteni, de ilyenkor csak arra kellett gondolniuk, hogy mennyire szeretik egymást, és a gondok, mint pillekönnyű felhők tovaszálltak.

Történetünk, melyet most elmesélnék, egy szép nyári napon kezdődött. A nap ugyanolyan szépen sütött, mint mindig, és a galambok ugyanolyan szívesen szartak az erkélyre, mint máskor. Breki elhajtotta őket,

- Kurva galambok, a faszér itt kell ezeknek is fosniuk!!  - mondta, s a partvisnyéllel rásózott egyet a legközelebbi galambra. Az ütéstől a galamb azonnal lebénult, többé nem is tudott volna repülni, de ez nem számított már, mert Breki tovább ütötte. Először bezúzta a koponyáját, majd a gerincét törte el, végül teljese összezúzta minden csontját. Csak akkor fejezte be az ütleget, amikor már a szemei kifordultak szerencsétlen állatnak, s a csőrén át a beleit is kihányta fájdalmában. Nem tudott beszélni, de szemei mindent elmondtak érzéseiről…amíg ki nem estek helyükről, és Breki nem használta őket golflabdának, nagyokat ütve beléjük, hangos „Hujj” kiáltásokkal övezve a találatokat. Amikor a belek is kint voltak, nemes egyszerűséggel teljesen kirántotta őket, s igyekezett csúzligumiként használni, de sajna nem sok sikerrel: a galamb bél nem nyúlott annyira, amennyire kellett volna. Miután rájött, felesleges időpazarlás ezzel játszani, méla undorral dobta le a beleket a  nyolcadik emelet erkélyéről, s bement szeretett párjához, aki már felajzva várta őt.

Adri teljesen felizgult párjának eme határtalan hőstettén, és iszonyúan megkívánta őt. Még arra sem hagyott időt kedvesének, hogy az lemossa magáról a retkes galambvért, csak magára rántotta, mint egy ösztönöktől hajtott állat. Breki meglepődött ezen a heves reakción, de természetesen nem ellenkezett, hagyta, hogy párja irányítsa Adri önző módon egyszerűen csak élvezni akarta az együttlétet, várta a kielégülést, most csak önmagára figyelt. Annyira felhúzta Breki harcias látványa, hogy nem tudott másra koncentrálni, csak a várható gyönyörre. Hanyatt feküdt az ágyon, s amikor Kedvese fölé hajolt, és csókjaival árasztotta el, teljesen elveszítette a kontrollt a teste felett…Szinte önkívületi állapotba került ,s a szenvedély tüze minden értelmes gondolatát elemésztette. Breki fejét az öléhez nyomta, így mutatva neki, mit szeretne. Breki megértette párja kívánságát, s azonnal elkezdte kedvese kényeztetését. Gyengéden cirógatta nyelvével a másik combjának belső oldalait, s az apró nyögések hallatán tudta, jó „munkát” végez. Lassan haladt az áhított testrés felé, milliméterenként csókolva minden egyes apró porcikát, s szinte végtelennek tűnő percek után érte el azt. Adri türelmetlenül rántotta  párja arcát nedves kelyhe elé, s mintegy kényszerítette őt hogy nyelvével játsszon testének hangszerén. Breki sem volt rest , azonnal nekilátott a finom kis nektár kilefetyelésének,  nyelve apró mozdulataival egyre nagyobb örömet okozva párjának. Tudta-érezte, mennyire jó érzést, mekkora örömet okoz, ezért még erősebben nyalt, még jobban benyomta nyelvét a kis, illatos résbe, és várta az összerándulásokat, melyek jelezték, valóban ügyes volt. Ám ezen az estén több dolog is nehezítette Breki dolgát.

Érezte a nyelve ma nem lesz elég ezért már kőkeményre meredt szerszámától kért segítséget. Lassan óvatosan illesztette a meleg, bársonyos kis szirmok közé, s mikor teljesen beérkezett, mindketten hangosan nyögtek fel. Lassan kezdett mozogni nem akart semmi elkapkodni, azt akarta, hogy Adrinak olyan jó legyen, amilyen még sosem volt. Ahogy így mozogtak együtt, finom mozdulatokkal, tudva, mi jó a másiknak, mi nem, egyszer csak hatalmas dörrenés hangja rázta meg a falakat.

- Ennyire jó volt, Drágám?- kérdezte Adritól, aki a gyönyörtől kábultan mozgott, ám újabb dörrenés rezegtette meg a falakat.- Bakker, mondtam, hogy halkítsd le az msn-t most a rezgő szétviszi a kecót!- kiáltotta, majd Adrit felkapva, s egy pillanatra sem kicsúszva belőle a számítógéphez lépett.

-Hejj, more, be sincs kapcsolva ez a szar. Akkor má megen a Peti  őrültködik? Vagy Marcsiék kúrják szét a házat? De mán ezt meg kell tudnom!- mondta, s elindult az ajtó felé. Odakintről morgás , jajveszékelés hallatszott, és persze erős gyalázkodás, ami Peti  szobája felől jött. Adri továbbra sem észlelet semmit a körülöttük történő eseményekből, Breki lépéseinek ütemére élvezett folyamatosan, teljesen kiütve magát.

Az ajtóhoz érve Brekekk megállt, és hallgatózott kicsit. Kintről ezeket hallotta:

-Ó, Badó, erősebben, Te állat, még, akarom, keményebben, aaaaaaaahhhh- Ez ,ha jól tippelt, Marcsi hangja  volt, az egyik lakótársáé, akit éppen meglátogatott a párja.

- A kúrvanayátokat baszom szíven, mocskos szemét zombigeciiiiiiiiik!- Ez a hang a konyha felől jött, másik lakótársuké, Petié volt.- Hogy a faszér kell nektek ilyenkor itt szarakodnotok, amikor végre aludni tudnék, basszátok meg. Végre nem fúr-farag egy kibaszott szomszéd se, erre zombik jönnek be a lakásba?- majd tompa puffanások, és heves harc hangjai szűrődtek be.

Breki óvatosan kinyitotta az ajtó, majd azonnal hátra is lépett, mert egy szőrös kar nyúlt be, hatalmas, sárgás színű karmokkal. Igyekezett visszazárni az ajtót, s ahogy ezt  igyekezett megtenni,  a még mindig rajta lovagló Adrit az ajtóhoz nyomta. A bejutni akaró szörnyűség egyre erősebben döngette az ajtót, ami végül is jó is volt, meg nem is: rossz volt, mert mi lesz ,ha nem csak dönget, hanem be is jut? De jó is volt, mert Adri egyre erősebben élvezett, olyan vad vágtába kezdett a döngetések miatt, Breki azt hitte, szétdurran a férfiassága.

Éppen, amikor mindketten elérték a gyönyör pillanatát, s csukott szemük előtt a mindenség szivárványszínei robbantak millió és millió darabra, a döngetés abbamaradt. Csak egy tompa puffanás hallatszott, majd ezután egy artikulálatlan, állatias diadalüvöltés.

A hirtelen beállt csendben Adri is magához tért végre, és homályos tekintettel, mosolyogva nézte Breki arcát.

-Még sose volt ilyen jó, béjbe. Asszem, sokkot kaptam. Azt akarom, ezentúl mindig ilyen legyen, oké, Kedves?

- Aszzittem, szétszakadok, Édes. Ez télleg nagyon jó volt.- nevetett Breki is, majd óvatosan letette az ágyra párját, s felvett egy boxert, hogy kimenjen és megtudja, mi is történt odakint, amíg ők szeretkeztek idebent.

Kinyitva az ajtót véres kép tárult a szemei elé: Az egész előszoba merő egy vér, és emberi belsőség volt, ahová nézett, mindenhol csak ezt látta. Karok, lábak, mellkasok, torz fejek, némelyik test felvágva, a belek kiontva…Sőt az egyik torzó, aminek csak a feje maradt meg, mert minden egyebet levágtak róla, groteszk kinézettel büszkélkedhetett: a hasa felvágva, a belek kihúzva, és mintha azzal fojtották volna meg a szerencsétlent, a nyaka köré tekerve. Plusz, a nemi szerve a szájába tömködve…Tudta, ezt csak Peti csinálhatta, de azt nem, hogy miért, és hogy kik ezek? Talán valami ismerősök, akik felugrottak, de nem hoztak neki piát? Vagy megtalálta azt a szomszéd családot, akik állandóan reggel hatkor kezdenek el fúrni, meg kalapálni, és a sok kialvatlanság okozta feszültséget most rajtuk vezette le? Nos, egyelőre nem kapott választ, mert Petit nem látta sehol. Hirtelen erős bűz ütötte meg az orrát, ami erőseb volt még a széttrancsírozott hullák undorítóan bűzös szagánál is: hát persze, Peti tuti a retyón ül. Csak az lehet.

-Hé, Peti, wc-n vagy?- kiáltotta el magát.

- Ja, bazmeg, mingyá kimegyek, várjá má egy kicsit. Ne basztassá má te is, mer kimegyek, csúnya világ lesz!- hallatszott a válasz odabentről, s Breki figyelembe véve az előszoba kinézetét, inkább nem is válaszolt semmit, csendesen várta, mikor jön ki végre a másik. Hallotta, hogy lakótársa leöblíti a wc-t, hát kicsit még hátrébb lépett, a saját szobájuknak ajtaja felé, hátha így is csúnya világot akar csinálni Peti, és várta, hogy most mi lesz.

-Baszki, nézd meg ezt a sok szemétládát- mondta, mikor lépett a retyóról- Egyszer végre tudnék aludni, erre mi van? Megjelennek ezek a rohadékok.

-De hogy jöttek be?—kérdezte Breki- Te engedted be őket?

A tekintet, amivel a másik válaszolt, jelezte, hogy ennyire nem kellene elbagatellizálni a dolgot, mert most nincs olyan kedvében.

-A rohadt konyhaablakon másztak be.

-Ide, a nyolcadikra?  Hát mik ezek, pókember rajongók?

- Tudja a bánat…De hogy ide nem mászik be több, az is biztos! Öcsém, éppen azt álmodtam, hogy két gyönyörű bomba bigével vagyok, amikor hallom, hogy valaki bejön hozzám a szobába. Nézem, valami iszonyat csúfság. Hát, gondoltam, ennek fele se tréfa, mer nekivetkőzött a rusnyaság, hogy szex legyen. Még szerencse, hgy a két kard bent van nálam, gyorsan kibeleztem a rohadékot. Jövök ki, oszt látom, hogy egyre csak ilyen retkesszájú gyíkok másznak befelé az ablakon, az egyik meg má a ti ajtótokat döngeti. Elkezdtem nyírbálni őket, de annyian voltak, hozzátok csak a legvégén értem el. Azon lepődtem meg, hogy Marcsiékhoz nem akartak bemenni…hmm…meg kéne nézni, ők jól vannak-e?

Breki odament Marcsi szobája elé, s bekopogott.

-Marcsi, jól vagytok, minden ok veletek?- kérdezte aggódva.

-Igen, igen, igen, igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeennnnnnnnnnnnnnnnnnnnn.- hallatszott bentről Marcsi sikolya. Úgy tűnt, nekik valamivel több idő kellett, hogy elérjék a gyönyör beteljesülését.

Nem sokkal ezután nyílt is az ajtó, s Marcsi és Badó léptek ki rajta, kissé pihegve még, izzadtan, de szerelmes mosollyal az acukon. Ahogy meglátta az előszobát, Marcsi megdermedt, majd meredten Petire nézett, aztán Brekire.

-Peti, ugye Te vagy most a takarítós? Remélem, ezt mielőbb összetakarítod, mert ez nem igaz, hogy mindig kell csinálj valamit. Múltkor kitörted az ablakot, azt is mi szedtük össze. Meg mindig kint hagyod a feleses poharaidat, meg a hülye leveses táladat, és azt i mi mossuk el utánad. De ami sok, az sok! Ezt most nem csináljuk meg helyetted!

- Ugyan, Picur, ne legyél már ilyen morcos- csitítgatta párja kedvesen.

_Baszki, én megmentem a szaros életét mindenkinek, és erre az a válasz, hogy takarítsak fel??!! Ejj, hogy az a…

S a mesének most itt  véget is vetek, mert hogy mi történt még ez után?..

Az egy teljesen más történet…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.